TECHNICAL ART HISTORY
művészettörténeti technológiatudomány- ami szemmel nem látható

Művészettörténeti kutatások problémái

A szubjektív értékítélet, az ecsetkezelés megítélése nem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megítélésében, főleg, ha a vizsgált festmény többször és rosszul restaurált alkotás, vagy éppen több látható példány is van belőle. A korabeli másolatok, a modern kori öregített hamisítványok lassan eluralják a piacot, a szemet becsapva válnak eredetivé ezek az alkotások, s találják meg helyüket magán- vagy közgyűjteményekben.

A restaurálások esetében fontos megemlíteni az évek során „lerakódó” nem oda illő festékrétegeket is, mely eltakarhatja az eredeti felületet s így a műalkotás „igazi arcát”.
A műtárgyak szakszerűtlen tárolása is nyomot hagy a festmény felületén. A képpel eggyé válnak az évtizedek nyomai, legyen az hibás restaurálásból származó ráfestés vagy az idő lenyomata, s lassan eltűnik szemünk elől az eredeti műalkotás, vagy „kicserélődik” akár egy másolatra vagy hamisítványra. Ezen okok miatt a szakértők, becsüsök, művészettörténészek munkája csak ritka esetben tud egzakt tényekre támaszkodni, hiába kerül feldolgozásra egy művész életműve, nem zárható ki, hogy ne kerüljenek be hamisítványok magán és közgyűjteményekbe, mivel a régebbi dokumentációk hiányosak, vagy nem is készültek felvételek a műtárgyakról.
Érdekes problémát vet fel a festmények sztereotípián alapuló értékelése is, hiszen a felmerülő, vizsgálandó alkotás stíluskritikai meghatározását sem biztos, hogy eredeti tárgyakkal tudják összehasonlítani a szakértők.

Egyedi anyaghasználat kutatása

A művészettörténeti dokumentációs és forráskutatások mellett egyre fontosabb az alkotók festészeti alapanyagainak kutatása, hiszen egy műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, amik ugyanúgy jellemzik egy alkotó stílusát, mint maga a műtárgy szellemisége. A művek megítélése így nem csupán stíluskritikai elemzési folyamat, hanem egy különleges kutatómunka is, melynek során a festészet alapegységéig, a színes pigmentekig lebontva elemezhető a mű, hiszen a festékhasználatra pontosan úgy jellemző az egyediség, mint az ecsetvonásokra. A humán tudomány ismeretanyagát a kémia és a fizika jól kiegészíti, a művészettörténetet támogató vizsgálatok új eredményekkel szolgálhatnak egy-egy festőművész életművéről is.

A festmények piaca és hitelességük

A magyarországi piacra vonatkozó jelenlegi jogi struktúrának és a szakértői rendszer problémáinak köszönhetően a gyűjtők, befektetők és a vásárlók sokszor bizonytalanok egy-egy műtárgy megvásárlásakor, vagy annak eladásakor. A Festményvizsgálati Laborban megvizsgált festmények 60-70%-a hamisítvány, sajnos ez az arány nem sokkal alacsonyabb a műtárgyak szabadpiacán; hozzátéve, hogy az aukciós házakban is előfordulnak hamisítványok, csak jóval kisebb arányban. A merkantilista világunkban még mindig a „festészeti tárgy” képezi azt a megfoghatatlan értékű tételt, mely befektetésnek is kiválóan alkalmas, annak ellenére, hogy fizikai értelemben egy darab vászonról és rákent festékről van csupán szó. A műtárgyak piaca egyfajta különleges tőzsdévé vált, ahol egy nagyértékű alkotás a váltó (értéktárgy, értékpapír) bizonyos tranzakcióknál.
1-1 híres műtárgy eszmei értéke pénzben kifejezve kisebb vagyont is reprezentál, de ezen festményeknek az átfogó vizsgálatához már többre lenne szükség, mint a műtárgyszakértői kutatómunka, mely sok esetben nem tud hiteles forráshoz nyúlni. Ilyen esetekben hamis provenienciával van alátámasztva a festmény eredetisége, kusza történetekkel és híres tulajdonosok lappangó gyűjteményének citálásával.
Mára a művészettörténet alapú szakértői vélemény elengedhetetlen részét kellene, hogy képezze – Magyarországon is – a műtárgyra vonatkozó természettudományos anyagvizsgálat, mellyel a hamisítványok nagy része kiszűrhető lenne még azelőtt, hogy a festmények kereskedelmi forgalmazására bármilyen előkészület indulna.
Mi az előzménye ennek a kissé kaotikusnak mondható helyzetnek?
Magyarországon a műbírálat hivatalos intézményei a rendszerváltás időszakában megszűntek, így sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Magyar Nemzeti Galéria nem állít ki hivatalos véleményt a stíluskritikai alapon vizsgált műtárgyról. A rendszerváltás előtt évtizedeken keresztül mindkét bírálati csoport szöveges formában dokumentálta a bizottságok előtt megfordult alkotásokat; ezek a bírálatok a mai napig lekérdezhetőek és sok esetben a hiányos dokumentáció miatt hamisíthatóak is. A műbírálatnak Magyarországon jelenleg nincs gazdája, magángalériák művészettörténészei adnak szakvéleményeket – legtöbb esetben az adott galéria aukcióján szereplő művekhez – de sajnos nem lehet kizárni tévedhetetlenségüket.
A festmények eredetiségének meghatározására eddig a legelterjedtebb vizsgálati módszer az UV lámpa és a nagyító használata volt a stíluskritikai elemzések mellett. Sok esetben egy nagyítóval történt felületvizsgálat is elegendő volt a kép eredetiségének meghatározásához, de a profi, modern festészeti anyagok vagy technikák használatával gyakran verhető át az emberi szem, nem kis kárt okozva ezzel a műtárgy vásárlójának és tulajdonosának.

A leginkább hamisított magyar szerzők között a mai napig a századforduló és az azt követő időszak kiváló alkotóit találjuk. Munkácsy, Szinyei, Rippl-Rónai, Vaszary, Csók István, Ferenczy, Mednyánszky, Aba-Novák, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand képei a legkeresettebbek, vagyis a legtöbb pénzért értékesíthetőek a piacon, így kis befektetéssel igen nagy nyereségre lehet szert tenni e festők képeinek hamisításával. Ezen szerzők munkáinak ellenőrzése során legtöbb esetben szinte elég egy gyors, roncsolásmentes eljárással történő vizsgálat a festékek összetételére fókuszálva, mely egyértelműen tisztázza a festmény korát.
Az ilyen kémiai analízis gyakran nem várt, kellemetlen meglepetést okoz a festmény tulajdonosának, hiszen a magyar műkincspiacon forgó művek tetemes hányada hamisítvány.
A kiválasztott festő stílusában készült alkotásoknál a hamisítók a legtöbb esetben nem foglalkoznak a tárgy kémiai komponenseinek időbeli egyezésével, hiszen sok, a századfordulón gyártott festék beszerzése lehetetlen feladat. Hiteles festékek használata helyett más eszközökhöz folyamodnak a kép állítólagos korának vizuális ábrázolásához, ilyen a felület öregítése, vagy gipsz keverése a festékbe, mely „csodálatos” repedéshálót eredményez.
Magyarországon a legtöbb hamisítvány az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején készült, mivel a magyar aukciós piac ebben az időszakban élte fénykorát. A hamis festmények piacának működési elve a fent leírtak mellett az, hogy az igények megnövekedésével a kínálat kevesebb lett az eredeti művekből, így mesterségesen kellett festményeket létrehozni.

A Labor feladata

A Festményvizsgálati Labor 2008-tól áll az ügyfelek rendelkezésére. A megrendelők köre elsősorban magángyűjtőket foglal magában, de a Labor eddigi fennállása során dolgozott:

• az Interpolnak,
• a Homeland Securitynek és
• rendszeresen dolgozik a Magyar Rendőrségnek.

Az aukciósházak és galériák továbbra sem tartoznak rendszeres megrendelőink közé, mivel saját szakértőikkel dolgoznak művészettörténeti és stíluskritikai módszereket alkalmazva, ezzel nem kockáztatva a tévedhetetlenség intézményesített eljárását.

A festmények természettudományos vizsgálata nincs a festmények értékéhez kötve. Megrendelőink a következő kérdéseket teszik fel leggyakrabban a vizsgálatok előtt:

• mikor készült a festmény?
• ki készítette a festményt?
• eredeti-e a szignó?
• eredeti-e a festmény?

Az általunk kidolgozott komplex, objektív eljárással a festmények festékanyagainak kora igen jól meghatározható; az 1850-1950 között készült alkotások esetében a vizsgálat pontossága megközelítőleg 5 év. A vizsgálat eredménye a legtöbb esetben a szerzőséget is eldönti, sajnos az esetek nagy többségében már nincs szükség művészettörténeti kiegészítő kutatásokra, azonban az anyagvizsgálattal hitelesített festmények esetében rendszeresen készít a Labor művészettörténeti kutatásokat, valamint értékbecslést is. Az alkalmazott technikákat a 2008-as EUREKA ernyője alatt nyert, 4466 sorszámú pályázat elkezdése óta bővítettük, eszközparkunk olyan Európában is egyedülállónak számító géppel bővült, mely alkalmas egy adott festmény kémiai komponensei alapján annak kémiai elem alapú vizuális térképét megrajzolni.

Végvári Zsófia
laborvezető

Tel.: +36 20 9273836
email: festmenyvizsgalat@gmail.com